Igen, így van. Egy egész más világba csöppentem. Nem gasztro,
nem a smink, haj, körömlakk vagy fashion világa.
Én egy olyan családban nőttem fel, ahol mindenki szerette,
becsülte és értékelte a könyvet, és természetesen teszi még
most is, beleértve azokat is, akik az élet akkori nehézségei
miatt csak azt a kötelező 7 osztályt tudták kijárni. Nagymamám
a háború idején négy gyereket nevelt szinte egyedül, éjszaka varrt, nappal gyereket nevelt és háztartást vezetett. A
szűkölködés ellenére is jutott pénz egy-egy könyvre. Mindig
szeretett olvasni, azt már csak zárójelben említem, hogy a
szemüveglencséje −18 – as volt. Rengeteg verset, éneket
tudott. Megtanított bennünket is a szépre, a jóra. Vigyázott
arra, hogy szépen beszéljünk, gyarapítsuk a szókincsünket.
Gyerekként én sem voltam különb (gondolom). Sokszor unalmasnak
tűnt az olvasás, nem volt türelmem hozzá. Emlékszem mindig olyan
könyveket választottam, amiben sok volt a párbeszéd. A hosszú,
nehézkes leírások untattak, többször előfordult az is, hogy
átugrottam őket. Aztán „megjött az eszem”, elkezdtem én is
rendszeresen olvasni, aztán később könyveket vásárolni (hiába,
fel kell nőni a feladathoz). A szüleim próbáltak rávezetni az
irodalomra, a tartalmilag értékes könyvekre. Tiniként inkább a
krimik érdekeltek, bármennyire is tiltották tőlünk. Persze a
papa bevallotta, hogy annak idején ő is a krimit „falta” és
tőle is tiltották. Most már ezzel az ésszel valamennyiben igazat
adok neki. A krimi is jó, érték, de nem kell leragadni a
kriminél.
Azt is el kell mondanom, hogy én egy olyan országban nőttem
fel, ahol hosszú éveken keresztül napi 3 óra adás volt a
tévében, ami 1 óra híradóból állt, amiben az államelnököt
dicsőítették, aztán következett valami pocsék film, ami
többnyire a kommunizmus építéséről szólt. Ezek mellett bőven
maradt idő olvasásra. Magyar könyveket nem nagyon lehetett kapni,
de azért mindig megtaláltuk a módját annak, hogy beszerezzünk,
kölcsönkérjünk vagy könyvtárból kikölcsönözzünk könyveket.
Mára már rengeteg könyvünk van, nem tudom pontosan mennyi van,
de azt igen, hogy egy festés alkalmával két napra volt szükséges
ahhoz, hogy visszategyünk minden könyvet a polcra. Ha költözni
kellene, a ruhákat egy-kettő összepakolnám, de a könyvekkel
bizony nagy bajban lennék.
Az olvasott téma korfüggő, ezzel tisztában vagyok és ez így van rendjén. Az ember
változik, változnak az ízlései is. Most már inkább érdekel a
történelem, a leírások, a kutúra stb.
Kb. másfél éve vagyok blogger. Kezdtem a fogyis világban
amiről nagyon rossz véleményem van és kiléptem belőle.
Folytattam a gaszto világgal, aminek most is tagja vagyok.
Szeretem, csinálom, de nem ez vezérel. Pontosabban nem azért sütök
– főzök, hogy legyen mit kitenni a blogra. Van olyan, hogy hetekig nem
készítek újat és egy ideig szünetel a blogírás. Annyira nem
érdekel, hogy állandó új kihívások után nézzek csak azért,
hogy mindig újat tudjak mutatni. Nálam az egészséges ételek
vezetnek, ezért sok minden hiányzik a blogról. Én ennyit tudok
nyújtani a gasztro blogger világnak.
Nemrég nézelődve a blogger világban egyre több könyves
bloggal találkoztam. Láttam, hogy egy egész nagy társaság.
Nagyon szép blogokra bukkantam és nagyon megtetszett.
Sajnos ebben a rohanó világban egyre kevesebb az időnk, ez
tény. Viszont az a mondás is igaz, hogy az embernek arra van ideje,
amire akarja. Beismerem, sokszor könnyebb bekapcsolni a tévét és
nézni, vagy hallgatni, mert nem annyira megerőltető, mint az
olvasás. A tévé is fontos és kell, hisz sok mindent megtudunk
onnan, viszont tudni kell megválogatni azt, amit megnézünk.
Rengeteg a szemét adás, a manipuláció és könnyen áldozatul
lehet esni, rabjává lehet válni. Én is szeretem a filmeket, de
mértékkel.
A másik aggasztó jelenség, amit észre lehet venni manapság az
az, hogy sajnos, ha így folytatjuk, hamarosan nem fogunk tudni
beszélni, még az anyanyelvünkön sem. Egyesek tudják, mások most
fogják megtudni rólam azt, hogy kissé allergiás vagyok a nem
helyes beszédre. Lehet, hogy ezért most többen negatív
véleménnyel lesznek rólam, de vállalom. Itt vagyok, meghallgatom
a kritikát is, nem fogom kitörölni. Fórumokon szoktam látni (de
a való életben is bőven akad rá példa) ilyeneket: csiripöri,
koviubi, melegszenya, noki, sali stb. Most csupán a gasztro
„szókincsből” idéztem, de sajnos tudnám még sorolni (lábcsi,
szemcsi, naci, kecó, teló, telcsi, fülcsi, fürcsi, pálesz stb.)
Persze, néha jó poénkodni, de sajnos vannak olyanok, akik csak így
képesek beszélni, mert másképp nem tudnak, kimondani a szavakat teljes egészükben nagyon megerőltető. Részemről ez nem
helyes és igyekszem távol tartani magam ettől a „műfajtól”,
sőt, a gyerekeket is erre tanítjuk.
A fent említett csiripöri-koviubi világhoz képest a
könyvbloggerek világa egy virtuális paradicsom. Nagyon értékelem
azt a szókincset, amit ott lehet találni, sokat lehet tanulni
belőle. A másik előny az, hogy nagyon nagy a kínálat, mindenki
mást olvas és mutat be, így nagyon sok értékes könyvajánlóról
lehet olvasni. Nagyon megtetszett ez a világ és nemrég
elhatároztam, hogy én is indítok egy könyves blogot, amin azért
lesz filmbemutató is.
Most mielőtt még valaki félreértene, pontosítok: nem a könyves
blogomat szeretném itt nagy hévvel reklámozni, hanem megosztani az
olvasóimmal azt, ami mostanában foglalkoztat és egyben kicsit
lobbizni amellett, hogy ők is bekapcsolódjanak a könyvbloggerek
világába. Tudom, ez is időt vesz fel, de nem kell minden nap
foglalkozni vele, ez egy hosszú lejáratú dolog. Ha valaki olvas és
értékeli a könyvet, az hátha kedvet kap megosztani velünk a
véleményét.
A könyv számomra egy igazi és örök érték marad.
Igyekszem időt szakítani az olvasásra is, még akkor is, ha
naponta csak 2 oldalt tudok elolvasni.
Köszönöm, hogy elolvastad és remélem lesz hozzászólás is
(még akkor is, ha kritikus). :)
.JPG)
.JPG)
