A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Váncza Kincses Receptkönyv. Összes bejegyzés megjelenítése

Vajastáskák

2015. február 6., péntek · Posted in ,

Még egy nagyon finom, puha Váncza sütemény. Ez a negyedik, így még hátra van 96 a 100-ból :)


Lefényképeztem a receptet, de ha nem látszana jól a kép mérete miatt, vagy annak, aki nyomtatni szeretné, leírom.

24 deka lisztet 1/2 csomag Váncza-sütőport, 20 dkg vajat, 2 egész tojást, 6 deka cukrot, 1/2 citrom levét és 1 csomag Váncza-vanilincukrot annyi tejjel gyúrunk össze, hogy könnyen nyújtható legyen. A metéltvastagra nyujtott tésztát borospohárral kinyújtjuk s a darabok közepére kis csomóba barack- vagy málnaízt téve könnyedén félbehajtjuk, szélen egy helyen ujjunkkal benyomva. Cukorral megszórva világosbarnára sütjük.


Én sárgabarack dszemet használtam és nem csak egy helyen nyomtam össze, hanem körbe lezártam a táskákat. Csak sütés után szórtam meg porcukorral. Nagyon finom lett, ajánlom mindenkinek.

Leveles túrópogácsa

2015. január 15., csütörtök · Posted in , ,

Bevallom, még sosem sütöttem tehéntúróval sósat. Nálam a tehéntúró mindig cukorral és esetleg mazsolával van összepárosítva. A Váncza Kincses Receptkönyvben láttam meg ezt a receptet és nagyon kíváncsi voltam milyen lehet így. Elkészítettem, a tetejét megszórtam köménymaggal, mert nagyon szeretem az ízét és mondhatom isteni finom lett. A harmadik képen látszik, hogy leveles, ahogy a címe is ígéri.


Jó ez a recept, mert nem élesztős, ezért nem puffaszt. nem kell gyúrni, keleszteni. Én kockára vágtam, nem kerekre, mert halálom, amikor megmaradnak a kivágott helyen a szélek és újra kell gyúrni, tojással kenni stb. Így könnyebb, hamarabb megy. 


30 dkg vajat 30 dkg liszttel és 1 csomag Váncza-sütőporral deszkán nyomkodva összedolgozunk, majd 30 dkg friss tehéntúrót, ízlésszerinti mennyiségű sót adva hozzá, jól meggyúrjuk. A tésztát hatszor nyújtjuk és kicsire összehajtogatjuk. Az utolsó nyújtás előtt kendőbe tesszük és lehetőleg hideg helyen 1-2 óráig pihenni hagyjuk. Pihentetés után deszkán kisujjnyi vastagra végleg kinyújtjuk és közepes pogácsavágóval kiszúrjuk. Zsírozott tepsibe téve, tetejüket gondosan tojásságájával megkenve, forró sütőben sütjük. Könnyű, ízletes sütemény. 


Látszik, hogy leveles :)

Zárdakifli, avagy a kétbalkezes lány története :)

2014. december 30., kedd · Posted in ,

Most kicsit bőbeszédübb leszek, előre szólok :)
Nagymamámtól örököltem a Váncza Kincses Receptkönyvet és anno azt mondtam, hogy rendre megsütöm az összes süteményt belőle, mind a 100-at. Jó néha emlékezni azokra az időkre, amikor nem azt mondták hogy "fini a süti", hanem azt, hogy "igen finom sütemény". 


A zárdakifli olyan rejtélyesen hangzott és ráadásul nem láttam elárasztani a gasztro blogoszférát, így erre esett a választásom.  Na jó, ez nem épp így volt :)
Igazából megkérdeztem itthon, hogy mit süssek: zárdakiflit, vagy Kossuth-kiflit?
- Egyiket sem ismerem, milyenek ezek? - jött a válasz.
- Nem számít, csak válassz egyet. - erőltetem én. 
- De hogy válasszak, ha azt sem tudom mi van bennük? 
- Nem lényeges, a neve alapján egyet válassz ki. 
- Jó, akkor legyen zárdakifli, hogy ne legyen Kossuth-kifli!
Titkon reméltem, hogy ez lesz, mert tetszik a neve :)

A recept a képen látható, de azért leírom a kép alá is.


1/2 kg lisztet 1 csomag Váncza-sütőporral elkeverünk, azután 2 egész tojást, 3 dkg cukrot és kevés sót adva hozzá, langyos tejel rétestészta keménységűvé gyúrjuk. 25 dkg vajat 1 - 2 dkg liszttel jól eldolgozunk s helyezzük a fenti tészta közepére, melyet azután összehajtva ismét nyujtunk és hajtunk legalább 5 - 6-szor, mint a vajastésztát.  10 perces pihentetés után a tésztát végleg kinyújtjuk 1/2 cm vastagra s háromszögalakúra vágva,  a következő töltelékkel kenjük meg: 2 tojás fehérjéből vert habhoz 15 dkg porcukrot, 10 dkg darált diót és 1 citrom reszelt héját keverünk.
  A kifliket sütés után még melegen vanilincukorral szórjuk meg.

Ezt mondja Váncza úr, ezt tanácsolja az ügyes kezű háziasszonyoknak, lányoknak :) El is kezdtem ügyesen a tészta gyúrását és rögtön az elején meg is érkeztem az első akadályhoz: "adva hozzá, langyos tejel rétestészta keménységűvé gyúrjuk"? Mennyi az milliliterben, vagy deciliterben kifejezve? És milyen keménységű a rétestészta? Én még sosem készítettem rétestésztát. És mivel senki nem válaszolt a kérdéseimre, megmelegítettem kb. 300 ml tejet, gondoltam majd, ha még kell, melegítek és adok hozzá.
Ezt mind beledolgoztam és úgy nézett ki, hogy jó tészta lesz. Elkezdtem kinyújtani, hogy aztán tudjam rákenni a margarint. Az a megoldás, amit a recept kínált, nem nagyon tetszett, így elhatároztam, hogy majd kenegetem rá egyenletesen, ahogy hajtogatom. El is kezdtem, kb. kétszer tudtam megkenni és összehajtogatni és már annyira nehéz volt, hogy  nem bírtam tovább. Szerintem igen kemény volt a tészta, és mivel margarint használtam, hiába volt puha, nehezen lehetett vele dolgozni. Hívtam segítséget és átpasszoltam a nyújtást, én már csak irányítottam a munkát és kenegettem. A hajtogatástól megpuhult kicsit, mert a beledolgozott margarin megpuhította a tésztát.

Azt már tudtam, hogy nem fogom a receptben leírt tölteléket használni. Karácsonyra már volt diós kalács, elég volt. Helyette lekvárt szerettem volna használni. Nekem valahogy ezek az apró sütemények savanykás lekvárral jobban ízlenek, meg aztán láttam, hogy sok lesz az én tésztámhoz az a diós töltelék.

A kinyújtott tésztát háromszögekre osztottam, de már előre láttam, hogy nem lesz se egyforma, se jó, de már nem volt mit csinálni. Egyengettem, formálgattam őket, megkentem mindegyiket lekvárral és felcsavartam. Az első tepsi olyan kiflivel telt meg, ami az első képen látható és azok még a szebbek, a többi még nyomorékabb.


A második tepsire való tésztát összegyúrtam ismét. Akkor már könnyen tudtam vele dolgozni, mert már megolvadt benne valamennyire a margarin. Kerek tésztát nyújtottam és hosszú háromszögeket vágtam belőle, megkentem lekvárral és felcsavartam, de nem hajlítottam meg öket kifliformára. Egyenesen hagytam őket, mint ahogy a második képen látható. A lekvár persze így is kifolyt belőlük.
Porcukorral szórtam meg őket.

Az első sütés nagyon finom. Ropogós, leveles tészta lett, tényleg. Nem néz ki jól, de az íze kárpótol. A második már nem annyira finom, mert sok tészta lett egymáson és nem ropogós.

Ezután arra gondoltam, hogy máskor beledolgozom a vajat, vagy a margarint, hogy könnyebb legyen vele dolgozni, de az a megoldás sem jó, mert látta, a Sarokkonyha blogon, hogy úgy nem lesz leveles.

Legközelebb puha vajat fogok használni és úgy fogom kenegetni, mint a tepertős pogácsát és hajtogatni. Remélem úgy könnyebb lesz.

Szóval a formázást még tanulnom kell, mert abban kétbalkezes vagyok. A zárdakifli viszont tényleg finom :)

Legényhódító (gyors, igen jó)

2012. november 26., hétfő · Posted in , ,

Kíváncsi lennék hányan mosolyogtok a cím/elnevezés láttán.  Én is mosolyogtam, szóval nyugodtan meg lehet írni.  Mielőtt még bárki félreértene, nem akarok legényeket hódítani, a recept a Vácza receptes könyvből származik, ők nevezték el így, én csak használom. 

25 deka cukrot 15 deka zsírral, 2 egész tojással, 1 citrom reszelt héjával, fél csomag Váncza-vanilincukorral, 50 dekaliszttel kevert 1 csomag Vácza-sütőporral és annyi tejjel összegyúrunk, hogy lágyan nyújtható legyen. A tészta nagyobbik felét tepsi aljára tesszük és megkenjük a következő töltelékkel: 12 deka őrölt pörkölt mogyorót 12 deka porcukorral, fél citrom reszelt héjával, 2 egész tojással és 2 kanál morzsával elkeverjük. A töltelékre a maradék tésztát helyezzük egyenletes vastagra nyújtva. Tojással megkenjük, kevés tört mogyoróval megszórjuk és villával megszurkálva, lassú tűznél jól átsütjük. Sütés után vanilin-szórócukorral hintjük be és szeletekre vágjuk. 

Én nagyjából betartottam a receptet, annyi eltéréssel, hogy zsír helyett margarint és mogyoró helyett diót használtam. Legényt nem hinném, hogy lehetne vele hódítani, de finom süti lett belőle.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
martinelli. Üzemeltető: Blogger.